2009. február 16.

Az a fránya...


Kicsit elmaradtam a blogírással nem indokolatlanul.
Nem vagyok babonás, de a péntek 13 nem az én napom volt. Leesett a nagy hó és persze a város életritmusa is felborult. Korábban indultam itthonról, hogy még időben beérjek a munkahelyemre, persze azzal nem számoltam, hogy 4-es karambollal találom szemben magam az egyik kereszteződésben. A szokásos 20 perces városi kalandtúrámból 40 perc lett és utána még repeszteni sem tudtam , mert az időjáráshoz ugyebár alkalmazkodni illik...
Egy röpke 10 perces késésből (persze előtte odaszóltam, hogy kések) akkora balhét csinált a főnökség...
No a nap innentől kezdve már csak vánszorgott. Este éreztem, hogy valami nincs rendben, elkezdtem köhögni. Egy pár gyógyszerrel felszerelkezve hazaértem. Másnapra szükség is volt a bogyókra, mert mint akit agyonütöttek olyan beteg lettem, hogy még mindig az ágyat nyomom.
Elkapott a fránya influencia.
Pont a hétvégére időzítette magát, amikor is a nagyszülők (mindkét ágról) születésnapjukat ünnepelték. Persze nem mentem, a párocskámat küldtem magam helyett is, aki hűségesen hozott a finomabbnál finomabb fogásokból (mondanom sem kell, hogy semmit nem kívántam enni csak egy kis levest tudtam magamba diktálni) és ami a legjobban esett lekamerázta a telójával a gyertyagyújtást és egy röpke pillanatot a nagy napból. Aranyos volt...:-)
Így egy kicsit úgy éreztem magam, mintha ott lettem volna én is. Megmosolyogtató volt visszanézni a jelenetet.:-)
Szóval még mindig itthon vagyok, nyüglődök. Fáj mindenem, a szakaszos köhögéstől kimondhatatlanul fáj a hasizmom, mostanra már az orrom is bedugult, és még a dokihoz is hamarosan mennem kell. Brrrrrrrrrrr!
Hogy legyen egy kis jó is a hétvégében és a hétben, Bálint napra megkaptam a Gilmore-lányok legújabb évadát, amiből maratont rendeztem :-)

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...